a szerző az állatokkal szembeni kegyetlenséget “társadalmilag elfogadhatatlan viselkedésként határozza meg, amely szándékosan szükségtelen fájdalmat, szenvedést vagy szorongást okoz egy állatnak és/vagy halálát.”Ez a meghatározás kizárja az állatok társadalmilag jóváhagyott humánus leölését az állatgyógyászatban, az állatellenőrzésben, a vadászatban és a laboratóriumi kutatásban. A tanulmányok jelentős kapcsolatot mutatnak az állatokkal szembeni kegyetlenség között gyermekkorban és később, antiszociális, agresszív viselkedés az emberekkel és az állatokkal szemben. A mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének legutóbbi felülvizsgálatában a “magatartási rendellenesség” leírása magában foglalja az állatokkal szembeni kegyetlenséget, mint ennek a rendellenességnek az egyik megnyilvánulását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden magatartási rendellenességgel diagnosztizált gyermek kegyetlen lesz az állatokkal szemben. A tanulmányok azt is mutatják, hogy az otthonon belüli erőszak elkövetői, áldozatai és tanúi kegyetlenek lehetnek az állatokkal szemben. A gyermekbántalmazás elkövetői károsíthatják vagy megölhetik az állatokat, hogy megfélemlítsék vagy megbüntessék a gyermeket. A tanulmányok azt mutatják továbbá, hogy amikor a szülők nem mutatnak empátiát (képesek megérteni és kapcsolatba lépni mások érzelmi tapasztalataival) gyermekeik iránt, akkor a gyermekek hasonlóképpen nem mutathatnak empátiát az állatok iránt. A szerző a kutatási igények áttekintésével zárul ezen a területen. 236 hivatkozás