hogyan lehet megkísérelni csökkenteni az irodalmi pontosság forradalmi 6000 szavas remekművét anélkül, hogy csökkentené jelentésének lényegét? Itt van George Orwell Politics and the English language című mesterműve. Miután elolvastad, rájössz, mint én, miért nehéz bármit is értelmezni a mi időnkben. Ironikus módon az egyszerűség az egyik legnehezebb dolog, amit megtanítani, Orwellnek mégis rejtélyes következetességgel sikerül ezt megtennie.

minden bizonnyal nincs siker az írásban hatékonyan, ha nem írunk egyszerűséggel. Orwell azt tanácsolja, hogy legyen értelme és értelme annak, amit mondanak, majd megfogalmazza a prózát, azt mondja, hogy érezze vagy képzelje el a gondolatot, mielőtt alkalmazná annak szó szerinti meghatározását. Minden kimondott szó csapdába eshet. A szavak ugyanolyan utánozhatók, mint az identitás, és azok, akik elég hozzáértőek ahhoz, hogy ezt megtegyék, kiforgathatják őket. Mindazonáltal világos, hogy a propagandák képesek alkalmazkodni és marginalizálódni oly módon, amely kétségtelenül felülmúlta Orwell legvadabb képzeletét. Mégis mi, mint egyének, képesek vagyunk különbséget tenni azáltal, hogy őszintén feltárjuk képzeletünk tartalmát.

politika és az angol nyelv-George Orwell

–

napjainkban általánosan igaz, hogy a politikai írás rossz írás. Civilizációnk dekadens, és a nyelvünknek—így szól az érvelés-elkerülhetetlenül részt kell vennie az Általános összeomlásban. Ebből következik, hogy a nyelvhasználat elleni küzdelem szentimentális archaizmus, amely alatt az a félig tudatos meggyőződés rejlik, hogy a nyelv természetes növekedés, nem pedig eszköz, amelyet saját céljainkra alakítunk. Az ember azért iszik, mert kudarcnak érzi magát, majd annál teljesebben kudarcot vall, mert iszik. Ugyanez történik az angol nyelvvel is. Csúnyává és pontatlanná válik, mert gondolataink ostobák, de nyelvünk slampossága megkönnyíti számunkra, hogy ostoba gondolataink legyenek. A lényeg az, hogy a folyamat visszafordítható.

–

a Modern angol, különösen az írott angol, tele van rossz szokásokkal, amelyek utánzással terjednek, és amelyeket el lehet kerülni, ha valaki hajlandó megtenni a szükséges fáradságot. Ha valaki megszabadul ezektől a szokásoktól, tisztábban tud gondolkodni, és a tiszta gondolkodás szükséges első lépés a politikai megújulás felé.Amikor valaki fáradt csapkodást néz a platformon, mechanikusan megismételve az ismerős mondatokat— a megfelelő zajok jönnek ki a gégéből, de az agya nem vesz részt, mint akkor, ha a szavait választja magának. Lehet, hogy szinte eszméletlen, amit mond. És ez a lecsökkent tudatállapot mindenképpen kedvező a politikai konformitásra.

–

a lelkiismeretes író minden mondatában, amelyet ír, legalább négy kérdést tesz fel magának, így: mit próbálok mondani? Milyen szavak fogják kifejezni? Milyen kép vagy idióma teszi világosabbá? Ez a kép elég friss ahhoz, hogy hatással legyen? És valószínűleg még kettőt feltesz magának: mondhatnám röviden? Mondtam valamit, ami elkerülhetetlenül csúnya? Napjainkban a politikai beszéd és az írás nagyrészt a védhetetlen védelme. A politikai nyelvezetnek tehát nagyrészt eufemizmusból, kérdőjelezésből és ködös homályból kell állnia. De ha a gondolat megrontja a nyelvet, akkor a nyelv is megronthatja a gondolatot. A rossz használat elterjedhet a hagyomány és az utánzás által, még azok között is, akiknek jobban kellene és kellene tudniuk. Tekints vissza erre az esszére, és biztos lehetsz benne, hogy újra és újra elkövettem azokat a hibákat, amelyek ellen tiltakozom.

–

a Modern angol, különösen az írott angol, tele van rossz szokásokkal, amelyek utánzással terjednek, és amelyeket el lehet kerülni, ha valaki hajlandó megtenni a szükséges fáradságot. Ha valaki megszabadul ezektől a szokásoktól, tisztábban tud gondolkodni, és a tiszta gondolkodás szükséges első lépés a politikai megújulás felé.Amikor valaki fáradt csapkodást néz a platformon, mechanikusan megismételve az ismerős mondatokat— a megfelelő zajok jönnek ki a gégéből, de az agya nem vesz részt, mint akkor, ha a szavait választja magának. Lehet, hogy szinte eszméletlen, amit mond. És ez a lecsökkent tudatállapot mindenképpen kedvező a politikai konformitásra.

–

a buta szavak és kifejezések gyakran eltűntek, nem egy evolúciós folyamat során, hanem egy kisebbség tudatos cselekvése miatt. Az angol nyelv védelmének semmi köze az archaizmushoz, az elavult szavak és beszédfordulatok megmentéséhez. Ez különösen érintett a selejtezés minden szó vagy idióma, amely kinőtte hasznosságát. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy hagyjuk, hogy a jelentés válassza ki a szót, nem pedig fordítva. A prózában a legrosszabb dolog, amit a szavakkal tehetünk, az, hogy átadjuk őket. De az embernek gyakran kétségei vannak egy szó vagy kifejezés hatásával kapcsolatban, és olyan szabályokra van szüksége, amelyekre támaszkodhat, amikor az ösztön kudarcot vall. Úgy gondolom, hogy a következő szabályok A legtöbb esetre vonatkoznak:

–

soha ne használjon olyan metaforát, hasonlatot vagy más beszédfigurát, amelyet nyomtatásban szokott látni.

a metafora egyetlen célja egy vizuális kép előhívása. Amikor egy konkrét tárgyra gondolsz, szótlanul gondolkodsz, majd, ha le akarod írni azt a dolgot, amelyet vizualizáltál, valószínűleg addig vadászol, amíg meg nem találod a pontos szavakat, amelyek úgy tűnik, hogy megfelelnek. Elavult metaforák, hasonlatok és idiómák használatával sok mentális erőfeszítést takaríthat meg, azon az áron, hogy jelentését homályosan hagyja, nem csak az olvasó számára, hanem magának is.

soha ne használjon hosszú szót ott, ahol egy rövid is megteszi.

a Modern írás a legrosszabb esetben nem abból áll, hogy a szavakat a jelentésük kedvéért választják ki, és képeket találnak ki a jelentés tisztábbá tétele érdekében. Ez abból áll, hogy valaki más által már elrendezett szavak hosszú csíkjait összeragasztja, és az eredményeket puszta humbug-val reprezentálhatóvá teszi. Ennek az írásmódnak az a vonzereje, hogy könnyű. Könnyebb—még gyorsabb, ha megvan a szokása.

ha ki lehet vágni egy szót, mindig vágja ki.

a hosszú szavak nem tesznek intelligensnek, hacsak nem ügyesen használják őket. Bizonyos írásfajtákban, különösen a művészetkritikában és az irodalomkritikában normális, hogy olyan hosszú szakaszokkal találkozunk, amelyek szinte teljesen értelmetlenek. Az olyan szavak, mint a romantikus, plasztikus, értékek, emberi, halott, szentimentális, természetes, vitalitás, a művészetkritikában használják, szigorúan értelmetlenek abban az értelemben, hogy nemcsak nem mutatnak semmilyen felfedezhető tárgyra, de az olvasó aligha várja el tőlük.

azok az emberek, akik így írnak, általában általános érzelmi jelentéssel bírnak—egy dolgot nem szeretnek, és szolidaritást akarnak kifejezni egy másikkal—, de nem érdekli őket, hogy mit mondanak. Az írónak vagy van jelentése, vagy nem tudja kifejezni, vagy véletlenül valami mást mond, vagy szinte közömbös abban, hogy szavai jelentenek-e valamit vagy sem.

– soha ne használjon idegen kifejezést, tudományos szót vagy zsargon szót, ha mindennapi angol megfelelőjére gondol.E kifejezések közül sokat jelentésük ismerete nélkül használnak. A latin szavak tömege úgy esik a tényekre, mint a puha hó, elmosva a körvonalakat és eltakarva az összes részletet. A tiszta nyelv nagy ellensége az őszintétlenség. Amikor szakadék tátong az ember valódi és deklarált céljai között, akkor ösztönösen hosszú szavakhoz és kimerült idiómákhoz fordul, mint egy tintahal, amely tintát spriccel ki.

– előbb szegje meg e szabályok bármelyikét, mint hogy bármi nyíltan barbár dolgot mondjon.

ezek a szabályok alapvetőnek tűnnek, és így is vannak, de mély szemléletváltást követelnek mindenkitől, aki megszokta az írást a most divatos stílusban. A nyelv a gondolkodás kifejezésének eszköze, nem pedig elrejtése vagy megakadályozása. Fel kell ismernünk, hogy a jelenlegi politikai káosz a nyelv romlásával függ össze, és hogy valószínűleg némi javulást lehet elérni, ha a verbális végén kezdjük. A politikai nyelvezetnek az a célja, hogy a hazugságokat igaznak, a gyilkosságot tiszteletre méltónak állítsa be, és szilárdnak tűnjön a tiszta szélnek. Ezt nem lehet egy pillanat alatt megváltoztatni, de legalább a saját szokásait megváltoztathatja.