amikor a pénzügyi felügyelet sokan szeretnék, hogy egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy “mennyit kell adni”. Sajnos a Biblia nem ad egyenes választ, ezért vannak eltérő vélemények arról, hogy mennyit kellene adnunk, ami sok zavart embert eredményez.

az Ószövetségben számos különböző tizedet parancsoltak az izraeliták számára. Az Újszövetségben nem kapunk számokat. Valójában a 2korinthus 9: 7 azt mondja: “minden embernek azt kell adnia, amit szívében elhatározott, nem vonakodva vagy kényszerítve, mert Isten szereti a vidám adakozót.”

szeretem, ha a dolgok konkrétak. Azt akarom, hogy Jézus azt mondja: “Adj 10% – ot, a többit pedig tartsd meg-érezd jól magad, kényeztesd magad, fröcskölj”, de az evangéliumban nem ez történik. Bár az izraeliták meghatározott számokat kaptak, az Újszövetségben Jézus nem ad nekünk ilyesmit. Egyszerűen mindent kér.

mindent. De, de,de… Nem értem. Hogyan adjak neki mindent. Mit jelent egyáltalán minden? Szabályt akarok. Törvényt akarok. Pontosan tudni akarom, mit kell adnom ahhoz, hogy “helyesen cselekedjek”. De ezt nem kapom meg – amit kapok, az egy sokkal nehezebb forgatókönyv – le kell ülnöm, és egyenesen az arcomba kell néznem a kapott pénzt. Ki kell találnom, mennyit fogok odaadni, és azt hiszem, mennyit kellene megtartanom magamnak.

ez kemény munka számomra, mert úgy tűnik, hogy sok pénzt akarok tartani a saját céljaimra. Szeretem az új dolgokat. Szeretek utazni. Szeretek kint enni. Szeretem a fürdőket. Szeretek befektetni. Szeretem, ha van pénzem. És pontosan ezért kell többet adnom. A tized valami, amit a szívünkkel teszünk, és a pénzünk elajándékozása segít megszabadítani minket a pénz Istenétől, aki azt mondja: “Még Több Több neked!”. Amikor tizedet fizetünk, mélyebben megértjük, hogy minden erőforrásunk Istené.

Jonathan Kopke a God ‘ s Thrifty Extravagance – Understanding What the Bible minds About Money című könyvében ezt írja: “Ha Istennek egyetlen dologra sincs szüksége tőlünk, miért olyan hajthatatlan, hogy olyan sokat adjunk neki? A válasz egyszerű: Isten azt akarja, hogy adjunk neki, mert ez az, ami megszabadít minket a zsarnoktól-a pénz Istenétől. Az Istennek való adakozás csökkenti a ragaszkodásunkat azokhoz a dolgokhoz, amelyeket jobban szerettünk. Az Istennek való adakozás építi az iránta való elkötelezettségünket azáltal, hogy kincsünket oda helyezzük, ahová a szívünket akarjuk. Az Istennek való adakozás megerősíti koinóniánkat Krisztus testében, az egyházban. Az Istennek adakozás – szemben a felhalmozással-a legkonkrétabb módja annak, hogy kifejezzük hitünket abban az Istenben, aki megígéri, hogy soha nem fog cserbenhagyni minket. És minden esetben, amikor Istennek adunk, nem Isten az, aki hasznot húz – hanem mi. Isten nem azért akarja az ajándékainkat, mert neki szüksége van rá, hanem azért, mert nekünk kell adnunk.”

amikor a tizedet látjuk, hogy ez nem arról szól, hogy melyik része istené, és melyik része a miénk – hanem hogy ez mind istené. és Isten arra kér minket, hogy tizedet, hogy a szellemi erő, hogy a pénz tart minket megtört. Istennek nincs szüksége a pénzünkre – ő a világegyetem Teremtője. Történetről történetre hallom Isten hűségét kézzelfogható módon az ő népe számára – hozzáférése van a világ minden erőforrásához. Ahogy Kopke később írja könyvében: “A tized nem Isten módja a pénzszerzésnek; “

hatalmas szabadságot kapunk annak eldöntésében, hogy Isten adott jövedelméből mennyit szeretnénk adományozni. Megadjuk a szabadságot, hogy eldöntsük, hova kerül ez a pénz. Nekünk kell gondoskodnunk Isten királyságának erőforrásairól. Áldás adni. Kiváltság a tized. Felszabadító a pénz elengedése és a királyok királyához való ragaszkodás.

mennyit kell adnunk? Az egészet, és hagyja, hogy a Királyság-történetek folyjanak, miközben megosztod a gazdagságot az ő dicsőségére.

milyen történeted van arról, hogy Isten meglepő módon gondoskodott egy másik ajándékáról? Hogyan tapasztaltad, hogy tizeded kiterjeszti Isten királyságát?