a sejtlégzés elsősorban energiatermelő disszimilációs folyamat és minden élő szervezet (növények, állatok és mikroorganizmusok) által mutatott jelenség.

ebben a folyamatban a nagy energiatartalmú anyagokat, általában a szénhidrátokat (keményítő, glikogén, szacharóz, glükóz) vagy fehérjéket vagy lipideket enzimatikus ellenőrzés alatt fokozatosan bontják egyszerűbb, alacsonyabb energiatartalmú anyagokra. Az energia bizonyos meghatározott állapotokban nagy energiájú foszfát (~ P) formájában szabadul fel, amelyek az ADP-ben (adenozin-difoszfát) csapdába esnek, és az ATP (adenozin-trifoszfát) pirofoszfátkötéseiben tárolódnak.
a sejtlégzés az élelmiszer-anyagok (légzőszervi szubsztrátok vagy üzemanyag-molekulák) biológiai oxidációjának folyamata egy sejtben, molekuláris O2 felhasználásával, CO2 és H2O előállításával, kis lépésekben felszabadítva és biológiailag hasznos formákban, általában ATP-ben (adenozin-trifoszfát) tárolva.
a légzőszervi szubsztrátok lehetnek szénhidrátok, zsírok, fehérjék és szerves savak.

a sejtlégzés hasonlít a szokásos égésre vagy égésre a kémiai kötések lebontásában, az oxigén felhasználásában, a szén-dioxid előállításában és az energia felszabadításában, de van néhány alapvető különbség a két folyamat között.

az égés nagy mennyiségű energiát szabadít fel egyetlen lépésben, és nagy része hővé, néha pedig fénnyé változik, és jelentősen megemeli a hőmérsékletet. A sejtlégzés lépésekben bocsátja ki az energiát, és minden energia felszabadító lépés az ATP szintézisével párosul. Csak kis mennyiségű energia oszlik el hő formájában. A légzést “lassú égésnek”nevezhetjük.