“nem jössz te is?”

“Igen…Úgy értem, nem? Úgy értem, igen, jövök.”

amikor egy normális, pozitív kérdésre válaszolsz, nem valószínű, hogy így motyogsz. Ha a kérdés az, hogy ” te is jössz?”elég világos, hogy az” igen “azt jelenti, hogy” jövök”, a” nem “pedig azt, hogy “nem jövök”.”

de amikor negatív kérdést hallasz — ” nem jössz te is?”- minden szétesik. Az ” igen “azt jelenti, hogy” igen, jövök “vagy” igen, nem jövök?”

a negatív kérdésre adott pozitív válasz helyes módja az angol nyelv sok zavaró kétértelműségének egyike. De ez nem volt mindig így. Ban ben Közép-kora újkori angol (körülbelül Chaucer Shakespeare-hez) négy forma létezett, mindegyik választípushoz egy-egy, amelyet a következő összefüggésekben találtak volna meg:

jössz?

Igen / Nem

nem jössz?

Igen / Nem

ezt a négy formájú rendszert még mindig használják a modern román nyelvben; Shakespeare kora körül azonban az igen és az Igen, illetve a nem és a nem közötti angol különbségek egyre kevésbé voltak erősek, és nem sokkal később elkezdtek összeomlani a jelenlegi, két formájú rendszerünkre, kiegészítve a negatív kérdések körüli zavarokkal.

más nyelveknek megvan a maguk módja, hogy megkerüljék ezt a dilemmát. Például mind a francia, mind a német külön szót tartalmaz erre a helyzetre. Franciául ott van az alapvető oui és non a pozitív kérdésekre adott válaszokhoz, de ott van még si és non a negatív kérdésekre adott válaszokhoz. Például itt van az” are you coming with us “és a” are not you coming with us ” francia nyelven, a negatív rész félkövérrel:

Tu viens avec nous?

Oui / Nem